Phills, Deiglmeier és Miller 2008-as tanulmánya („Rediscovering Social Innovation”, Stanford Social Innovation Review) új alapokra helyezte a társadalmi innováció fogalmát azáltal, hogy azt interdiszciplináris ökoszisztémaként határozta meg.
E megközelítés szakít azzal az elképzeléssel, hogy az innováció egyetlen szervezethez vagy szereplőhöz köthető. Ehelyett azt állítja, hogy a társadalmi változás többszektoros együttműködések eredménye: az állam, a civil társadalom, a vállalkozói szféra és az akadémiai közeg közösen hoznak létre társadalmi értéket.

Az ökoszisztéma-szemlélet lényege a kölcsönös függés és a koordináció: minden szereplő saját erőforrásait és tudását adja hozzá a közös célhoz, miközben maga is tanul a folyamatból.
Az innováció így nem egyetlen megoldás, hanem folyamatos együttműködési dinamika, amely új intézményi mintákat és társadalmi normákat alakít ki.

A Phills–Deiglmeier–Miller-féle koncepció egyik fontos hozadéka, hogy a társadalmi innovációt rendszerszintű folyamatként értelmezi, amely csak akkor életképes, ha a szereplők között átjárás, tudásmegosztás és partnerség valósul meg.
Ez a megközelítés nagy hatással volt a későbbi európai és ENSZ-szintű innovációs politikákra is, amelyek ma már az „intersectoral governance” és a „co-creation” fogalmai köré épülnek.