A “foglyul ejtett állam” fogalma az 1990-es évek végén vált a komparatív politikatudomány és az intézményi közgazdaságtan egyik kulcsfogalmává. Az elmélet központi állítása szerint bizonyos gazdasági vagy politikai érdekcsoportok képesek nem csupán befolyásolni az állami döntéseket, hanem strukturálisan alakítani az állam szabályalkotási és intézményi működését saját érdekükben. Ez a jelenség minőségileg különbözik a klasszikus korrupciótól, mivel nem a szabályok megszegéséről, hanem azok megalkotásának torzításáról szól (Hellman, Jones, & Kaufmann, 2000).
A “foglyul ejtett állam”, azaz a state capture elmélet közvetlen előzménye a szabályozási foglyul ejtés koncepciója (Stigler, 1971), amely szerint a szabályozó hatóságok idővel a szabályozott iparág érdekeit kezdik szolgálni. A fogalom kibővítése az átmeneti gazdaságok vizsgálatában történt meg, ahol a gazdasági elitek képesek voltak befolyásolni a jogszabályalkotást és az intézményi keretek kialakítását.
A foglyul ejtett állam rendszerszintű állapot, amelyben magánérdekek tartósan és strukturálisan befolyásolják az állami intézményrendszer működését a szabályalkotás és az erőforrás-elosztás szintjén. Nem epizodikus korrupcióról, hanem intézményi deformációról van szó.
A jelenség fő mechanizmusai közé tartozik a jogalkotási befolyás, az intézményi megszállás, a politikai finanszírozás torzulása, valamint az informális patronázshálózatok kiépülése. Ezek együtt hozzák létre az állami döntéshozatal strukturális torzulását.
A foglyul ejtett állam torzítja a piaci versenyt, gyengíti a jogállamiságot és hozzájárul a demokratikus visszacsúszáshoz (Bermeo, 2016). A fékek és ellensúlyok rendszerének gyengülése csökkenti az elszámoltathatóságot és rombolja a társadalmi bizalmat (Rothstein, 2011).
A fogalom normatív túlterheltsége és empirikus operacionalizálhatóságának nehézségei vitatottá teszik alkalmazását. Ugyanakkor analitikai ereje abban rejlik, hogy összekapcsolja a politikai gazdaságtant, az intézményi elméletet és a demokráciaelméletet.
A foglyul ejtett állam nem pusztán korrupciós jelenség, hanem a politikai és gazdasági hatalom koncentrációján alapuló intézményi torzulás. Különösen ott erősödik meg, ahol gyengék az intézményi fékek, alacsony a társadalmi kontroll és sérülékeny a civil társadalom.