A rendszerszemlélet (Systems Thinking) elméleti alapjai Ludwig von Bertalanffy által kidolgozott általános rendszerelméletből (General Systems Theory) erednek, és a 20. század második felétől a társadalomtudományokban is meghatározóvá váltak.
A megközelítés szerint a társadalmi, ökológiai és gazdasági folyamatok egymással összefüggő, dinamikus rendszerek, ahol minden beavatkozás más elemekre is hatással van.

A társadalmi innováció rendszerszemléletű értelmezése azt hangsúlyozza, hogy a problémák nem izoláltan, hanem összefüggő hálózatokban léteznek.
A hatékony beavatkozások ezért nem egyetlen okra reagálnak, hanem komplex kölcsönhatásokat kezelnek – visszacsatolások, adaptációk és tanulási folyamatok révén.

A Systems Thinking módszertani eszköztára – például a kauzális hurkok, hatástérképek, vagy stakeholder-rendszerek elemzése – különösen alkalmas a városi rendszerek, klímaadaptációs programok vagy részvételi kormányzási modellek értelmezésére.
Ez az elmélet a tudástár egészének filozófiai alapját képezheti: a városi innovációk akkor érthetők meg, ha a társadalmi, technológiai és környezeti dimenziókat integrált rendszerként kezeljük.