David Albury és Geoff Mulgan a brit kormányzati innovációkutatás egyik meghatározó duója, akik 2003-ban a Strategy Unit keretében dolgozták ki az innováció életciklusának közszférára alkalmazott modelljét.
Tanulmányuk („Innovation in the Public Sector”) az állami szervezeteket nem a piaci verseny, hanem a tanulási folyamatok szempontjából vizsgálja, és azt hangsúlyozza, hogy az innováció nem önmagában az ötlet, hanem annak sikeres intézményesülése.

A modell öt alapvető szakaszt különböztet meg:

1. Ötlet: új megközelítések, gyakorlatok, technológiák megfogalmazása.
2. Fejlesztés: az ötletek valós problémákra történő adaptálása és tesztelése.
3. Megvalósítás: a működő modellek bevezetése a szervezeti struktúrába.
4. Terjesztés: az eredmények megosztása, horizontális tanulás.
5. Beépülés: az innováció hosszú távú elfogadása, szabályokba és rutinokba való beépülése.

Mulgan és Albury szerint a közszférában az innováció akkor válik tartóssá, ha beépül a mindennapi működésbe, és normává alakul.
Az elmélet kiemeli az „intézményi tanulás” szerepét: a sikeres innováció nem az egyedi ötletekben, hanem a szervezeti képességekben rejlik, amelyek lehetővé teszik a változások fenntartását.

E megközelítés különösen hasznos az olyan közösségi vagy önkormányzati folyamatok elemzéséhez, ahol a kísérleti megoldások célja rendszerszintű beépülés – például participációs döntéshozatal, helyi adaptációs programok vagy új szolgáltatási formák esetében.